Székely a fiához kint az erdőben favágás közben:

Édes fiam, kiiskoláztattalak téged. Most magyarázd szak’ el nekem, hogy mi a csuda az az okostelefon?

• • Ídesapám! Hát tudja, olyan sirítős telefon. Attól működik, hogy sirítik.

• He? Én es sirítem anyádat, mégsem csinálja azt amit én akarok. Hogy van ez?
  • Jól van, jól van. Elmagyarázom egy cseppet alaposabban.
    • Az okostelefon igazából egy telefon, amelyik mellé egy kicsi lapos helyre beszuszakoltak egy számítógépet. És a kicsi számítógép elé raktak egy kicsi tapizható tévét.
    • Azétt jó, hogy tapizható TV van előtte, mett akkó’ így nem kell mellé a klaviaturát es cipelni.

•  Hümmm…
  • És amikor szükséges beírni neki valamit, akkor az okostelefon tudja, és kivetít a TVre egy klaviaturát. Sakkor lehet azt pötyögtetni.

• Na jó, akkó’ ezt mán ejsze értem. De mitől okos az okostelefon?
  • Hát az az igazság, hogy nem magától, hanem az internettől.

• He? Te most bészóltál nekem fiam?
  • Nem úgy értem Ídesapám. Úgy értem, hogy az okostelefon nagyjából csak egy darab haszontalan papírnehezék, ha nem tud az internetre csatlakozni.

• Hát akkó’ idekünn az erdőbe nem sok hasznát vennénk…
  • Nem teljesen így van ez, de arról majd máskó’ beszéljünk.
  • Szerencsére a mobil internet drót nélkül is ideér a szomszéd városból, de mondjuk már fent a Bucsedzs (Bucegi) tetején, már nehezebb dóga  lenne.
  • Sokmindent amit tud az okostelefon az internetről kérdezi le. Kb. úgy kell elképzelni, hogy amikor édesapámnak én feltennék a kérdést a faluról, s nem tudná reá a választ, akkó elmenne a falu öregjeihez, megkérdezné őket – mett úgy-e ők mindent tudnak s mindenre emlékeznek – s ha megvan a válasz, akkor büszkén visszajön hezzám s elmondja nekem, mintha a sajátja lenne.

• Én ilyet nem szoktam csinálni fiam! Kikérem magamnak!
  • Persze Íddesapám! Maga nem szokott ilyet csinálni. Én ezt csak úgy mondtam példaként.

• Nem szép dolog más tollával ékeskedni!
  • Persze, hogy nem. De az okostelefonról mindenki tudja, hogy nagyon buta és hogy az internetről tud mindent.

• Na jó. De mire jó nekem az okostelefon?
  • Há mittomén, sokmindenre.

• De mire?
  • Há’ például én csináltam a minap olyat, hogy az árnyékszéken ülve vásároltam be. És másnap ki es hozták: kenyeret, szalonnát, pityókát, mindent.

• De választékosan beszélsz: “árnyékszék”. Felénk csak budinak híjják. De a budira minek vigyem magammal? Oda én újsággal szoktam járni. Azt még egyébre is lehet használni dolgom végeztével.
  • Ez igaz Ídesapám! De gondoljon bele, ha például a bevásárlást Maga elintézi a budin ülve, akkor több ideje marad egyébre. Például Ídesanyámat ölelgetni. Például akkó má’ nem mondhatja Ídesanyám, hogy “Jajj kedves Uram, nincs időm nekem arra, mett menni kell a bótba”

• Hümmmm…. Mondasz te valamit édes fiam. Nem hiába küldtelek téged az iskolába.